PROLÓGUS

- Megígéred, hogy nem nyúlsz semmihez? -nézett rám komolyan.
- Meg -tettem fel a kezem izgatottan. Naiv, 17 éves kislány voltam, aki végre valahára vethetett egy pillantást az anyja munkájára. Az anyám tudós.
Bólintott, majd óvatosan beírta a kódot, mire oldalra tolódott a nehéz vasajtó. Elindult a folyosón. Cipősarka kopogása visszhangzott a világos, tágas folyosón. Követtem.
- Pontosan hova is megyünk? -kérdeztem. Nagyon izgultam.
- Bent hagytam a papírokat, amiket holnapig el kell intéznem -felelte, továbbra is előre nézve. Anyám mindig pontos és precíz ember volt. Sose késett sehonnan -amit tőlem is elvárt - és mindent tökéletesen csinált. Tartása egyenes és büszke volt. Magabiztos nő, férfi nélkül az oldalán. Tiszteltem is érte.
A folyosó végén egy újabb ajtóhoz értünk. Megismétlődött az előbbi mozdulata. Egy hófehér labor tárult elém, mire szemeim kikerekedtek. Nem tudtam, hogy berohanjak, vagy kontrolláljam magam. Filmbeillő volt. Különböző formájú, méretű és színű üvegcsék álltak állványokon.
Elképedve elindultam az egyik kék színű folyadék felé, ami le volt zárva.
- Ha kinyitod meghalsz -szólt az anyám nyugodtan -halálosan mérgező már a szaga is.
Ijedtemben hátraugrottam. Halálos, csak ez járt a fejemben. Úgy döntöttem jobb, ha középről nézek meg mindent.
- Maradj itt, hozom a papírokat és már mehetünk is.
- Rendben-fújtam ki magam, idegesen. Te jó ég! Az anyám életveszélyes anyagokkal kísérletezik. Nem dolgozhatna egy irodában? Tenyerem elkezdett izzadni, amit rózsaszín nadrágomba töröltem.
Egyedül maradtam. Teltek a percek, dúdoltam.  Egyszerre féltem és érdekelt a körülöttem lévő helység. Végül győzött a kíváncsiság. Odaléptem a pulthoz és jobban szemügyre vettem az anyagokat. Végig húztam az ujjam rajtuk. Felvettem egy szürke üveget, amit felfelé tartva megforgattam. Sűrű, nyúlós anyagú volt. Visszatettem, majd elvettem egy másik, vörös folyadékot, amin végigsimítottam. Óvatosan kezembe vettem. Lenyűgözött a sokféleségük.
Ajtócsapódás.
Ugrottam egyet, ijedtemben. Az üveg a földre érve elkezdte vörösre mázolni a fehér padlót.
A rohadt életbe! 
Gyorsan lehajoltam és elkezdtem feltörölni a vérvörös tócsát, de amint hozzáértem rémülten rántottam vissza a karom. Az alkaromon felmarta a bőrt. Összeszorítottam a fogam, hogy ne ordítsak a fájdalomtól. Könnyes szemmel visszatettem a félig kiürült üveget és felszárítottam a követ, mit sem törődve az egyre csúnyább karommal. Lehúztam feltűrt pulóverem ujját és visszaálltam a terem közepére. Megpróbáltam összeszedni magam, miközben belül a lelkiismeretem marcangolt. Mi van ha iszonyatosan nagy bajt csináltam és anyát kirúgják? Ha rajta kérik számon? Mi a szarért nem bírtam nyugton maradni negyed óráig? Gondolatban magamat átkoztam.
- Rebecca, minden rendben? -jelent meg anyu, mire megugrottam.
- Pe..persze -dadogtam idegesen, mire még lejjebb húztam a pulcsim.
- Sápadt vagy -állapította meg közelebb lépve.
- Csak megrémít a gondolat, hogy itt dolgozol -sütöttem le a szemem, a körmeimet vizsgálva.
- Ugyan, kicsim -ölelt meg. -Szeretem amit csinálok.
Visszaöleltem, majd elindultunk kifele. Égett a karom a fájdalomtól. Mi van, ha anya keze is így néz ki? Kin vagy min tesztelik? Mi van, ha ez illegális? Egyáltalán ellenőrzi valaki ezt az egészet?
De a legfontosabb: Mi volt az az anyag, amit kiborítottam?