3. rész:

Sziasztok! 
Köszönöm az eddigi feliratkozásokat, pipákat, kommenteket!
Elég összecsapott lett ez a rész, de a következő már nem ilyen lesz! 
Jó olvasást! :*


- Hoztam neked ebédet! -lépett be Lisa egy ételdobozzal a kezében.
- Köszi! - mosolyodtam el, majd összehasonlítottam a vendégem egyik hajtincsét a többivel. - Használsz rá valamit? -tettem csípőre a kezem.
- Gyógynövényes samponnal mosom.
- Aha -nyomtam államhoz a fésűt. - Nagyon száraz. Valami balzsamot kéne használnod a végére. - A szekrényemhez léptem és az aljáról előhalásztam az egyik hajbalzsamot: - Odaadom. Próbáld ki.
- Köszi -nézett rám hálásan, majd lerendeztük.

- Nem is mesélted! Milyen volt Zack bácsi? -vigyorodott el, amikor ketten voltunk.
- Nos -kezdtem -ez a Zack bácsi egy 26 éves álompasi, akihez ma is megyek.
- Micsodaa?! 26? - tátotta el a száját, mire mosolyogva bólintottam.
- Nem jövök össze vele -vontam meg a vállam, mire a barátnőmnek megnyúlt az arca.
- Utálom amikor ezt csinálod!
- Mit? -tettettem az értetlent.
- Először is: lemondasz egy helyes tudóspasiról? Másodszor: ne olvasd ilyenkor a gondolataimat!
- Most nem is olvastam! - nyújtottam ki a nyelvem. - Ismerlek már, Lisa.
Kinyitottam az ételdobozt, majd leültem az asztalhoz enni. Sajtos tésztát hozott.
- Nem hagyhatsz egy ilyen lehetőséget annyiban! -folytatta. - Végre valahára van lehetőséged bepasizni, úgy, hogy még attól sem kell félned, hogy hogyan fogod elmondani neki az igazat magadról. Erre te eldobnád? Rebecca, nem..
- Amúgy -néztem fel, mire abbahagyta a beszédet. - Nem fekszem le vele.
Lisa egy pillanatra értetlen fejjel nézett, majd az arcszíne rákvörösre változott.
- Én.. nem.. nem utaltam erre -dadogott.
- Tudom. Te csak amolyan B tervnek gondoltad -vontam vállat visszafojtott mosollyal.
- Néha nem is értem miért vagyunk barátnők -szörnyülködött.
- Pont ez a jó benne -kaptam be egy falatot. - Nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért szeretjük egymást. Csak tudjuk, hogy egy napig nem bírnánk ki egymás nélkül.
- Pontosan, Becca -mosolygott meghitten.
- Tudod ki a Becca, te piros bokszer -kaptam fel a fejem, ezzel szétrobbantva a meghitt pillanatot.
- Visszatért -forgatta meg a szemét nevetve, mire én is felnevettem. - Ezért imádlak.
- Én is téged -tettem le az evőeszközöket, majd megöleltem.
Vannak dolgok amiknek egyszerűen meg kell történniük. Néha olyan dolgok után futunk, amiket nem is értünk, csak belül mélyen teljes meggyőződéssel tudjuk, hogy nekünk most ez kell. Aztán valami, vagy valaki közbejön. Valaki, akire senki sem számított, és észrevétlen elfelejtjük, szemünket becsukjuk, és a másik válik fontossá. Aztán szép lassan, mint egy kapcsoló gomb, átváltasz. Az életed attól a ponttól kezdve sínre kerül. Ezért nem mondanék le soha Lisáról, bármilyen is. Így szeretem.

Miután végeztem fél 4-kor felkaptam a kabátom, majd nagyokat lépve igyekeztem Zackhez. Lelkes voltam, vártam a pillanatot, hogy újra láthassam. Nagyon szimpatikus, hiába néz kísérleti patkánynak.
- Dr. Davishez jöttem -nyújtottam a személyim az idős nőnek, ismét.
- Már 3 óra óta itt kéne lenned -bökött a papírra, szemrehányóan.
- Dolgoztam -morogtam, majd elindultam az épület belsejébe.
Voltak, akik elég rendesen megbámultak. 8 évvel ezelőtt albínónak néztek, most meg betörő huligánnak. Egyre jobb.
- Szia! -mosolyodtam el akaratlanul, amikor megláttam Zacket.
Egy koptatott farmerban és egy csíkos pulcsiban volt.
- Szia! -jött oda hozzám.
- Elmondod, mire készülsz?
- Miért nem használod rajtam a képességed? -kérdezett vissza.
- Nem véletlenül hívott pont téged Anya. Hiába vagy nagyon fiatal, mégis a legokosabb lehetsz az egész épületben. Kösz, nem akarok megőrülni a sok bonyolult dologtól, ami a fejedben lapul -vázoltam fel, megvonva a vállam, mire felnevetett.
- Próbáld ki - ajánlotta fel.
- Kihagyom -tettem fel védekezően a kezem.
- Kár -húzta el a száját.
- Mit csinálunk ma? -kérdeztem újra.
- Vedd fel ezt -nyújtott a kezembe egy sporttáskát.
Belenéztem. Egy fekete crop top, egy fekete nadrág és egy sportcipő volt benne. Minden az én méretemben.
- Honnan tudod a méretem? -döbbentem le.
- Látom, te tényleg kitudod zárni a gondolatokat -szólt ő is döbbenten.- Amúgy Dr. Smithtől.
Anya.. gondolhattam volna.
Bevezetett egy picike szobába, majd hagyta, hogy nyugodtan átöltözzek. Nagyon zavart, hogy kint van a hasam előtte. Rákoncentráltam Zackre, majd kiléptem.
- Csodás -nézett végig rajtam, mire belepirultam. - Szeretsz futni?
- Nem igazán.
- Sajnos, most azt kell. Kérlek -intett a futópad felé.
Sóhajtva felálltam a futópadra, majd megvártam amíg Zack beállítja. Tapadókorongos fejet illesztett mindkét halántékomra, majd a két vállamra, végül a hasamra. Amikor az utolsót felrakta, megborzongtam. Elkezdtem kocogni.
Elém állt: - Most azt nézzük meg, hogy mennyire fáraszt ki, ha valami cselekvés közben gondolatot kell olvasnod. Mehet?
Válasz helyet csak bólintottam, majd rákoncentráltam.
Előtted egy meglepetés se titok? Nem zavar?
- Megszokja az ember -vontam vállat.
Vesztettél el emiatt számodra fontos embert? 
- A fontos emberek velem maradtak. A többi nem érdekel.
Hogy lehet így barátod? 
- Megvagyok nélküle. 
Bulikba se mész? Mennyire korlátoz? 
- Nem vagyok kíváncsi részeg emberek gondolataira. Nekem ez így jó. 
Olyan zárkózott vagy. Megnyílsz egyáltalán valakinek? 
- Pszichológust játszol? -morogtam rá kapásból. Utálom, ha a múltamról kérdeznek. Elakarom felejteni, de így sose tudom.
Jó, sajnálom. Szereted a képességed? 
- Igen.
Miért? 
- Miért szereted a hajad? Hozzád tartozik, a tied, és tisztába vagy vele, hogy mennyire vonzóvá tesz. Ez nálam is egy normális dolog. Az én szememben. Nektek nem, mert nálatok nincs ilyen. Ha egy kopasz ember rád néz, tudni akarná, mit csinálsz a hajaddal. Rám a többi, gondolatolvasásra képtelen ember néz. Ezzel a képességgel együtt vagyok én én. Vannak hátrányai, persze. De megkapom azt a hatalmas előnyt, amit egy kapcsolatban, társaságban, randin nem lehetséges másnak. 
Tetszik a hajam? 
- A lényeget ragadtad meg -fintorogtam rá, mire elővillantotta tökéletes fogsorát. Elmegy -hagytam rá, mielőtt újabb kérdés jött volna. 
Tetszik az érvelésed. Hogy bírod?
- Hát a futás nem az én világom, de bírom még -ejtettem egy halvány mosolyt.
Mióta fodrászkodsz? 
- Amióta az eszemet tudom, azóta fodrász akartam lenni. A gimi után elvégeztem egy fodrászsulit, Lisával együtt.
Lisa? Ő kicsoda? 
- Barátnőm, akivel közösen fodrászkodunk egy üzletben.
Szóval Lisa és Dr. Smith az, akikben bízol?
- Igen. 
Nem félsz, hogy a titkodat napvilágra adom? 
- Nem. De ha mégis megteszed, nincs rá bizonyítékod. Plusz a béna hajad bánná -vontam fel kihívóan a szemöldököm. Hazudtam, a haja tökéletes. Pont, mint maga a srác. Úristen Rebecca! Ő a doktorod! Ne gondolj ilyenre!
- Béna a hajam? -szólalt meg, meghökkenve, mire felnevettem. 
- Leválthatnád a fodrászod -vontam vállat, miközben leállítottam a futópadot.
- Ezzel arra célzol, hogy rád? -kérdezte egy tökéletes mosoly kíséretében, mire elvörösödtem. Mély levegőt vettem. 
- Például. Törött karral jobban beállítom. Befejezhetnénk? -pillantottam az órámra.
- Persze -szólt, majd leszedte rólam a tapadókorongokat. - Köszi, hogy eljöttél. 
- Köszi, hogy nem vágod fel az agyam -húzódott mosolyra a szám. 
Először értetlenül nézett, majd felnevetett: -Nem vágnám fel az agyad.
- Mert? 
- Először is: tönkre tenném a kutatásom lényegét -vonta fel a szemöldökét -Másodszor: Nem akarlak megölni.
Éreztem, ahogy elönt a pír.
- Amúgy egyszer összefuthatnánk -harapta be ajkát, amitől csak még vonzóbbnak tűnt.
Felvontam az egyik szemöldököm. Ez most randimeghívás? Még mielőtt válaszolhattam volna, folytatta.
- Csak.. szeretnélek jobban megismerni, és úgy érzem egy laboratórium gátol minket ebben -szólt zavartan.
- Rendben -bólintottam egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Komolyan? -lepődött meg. - Vagyis, oké, akkor megadod a számod? -villantotta meg tökéletes fogsorát.
- Persze -diktáltam, majd megcsörgetett, hogy nekem is meglegyen az övé.
Megköszönte, majd visszaöltöztem az utcai ruhámba.
- Most jön a következő ember aki gondolatot olvas?
- Persze -nevetett fel. -Utána meg egy fiú, aki tud teleportálni.
- Ő is futni fog?
- Nem -rázta a fejét komolyan. - Nem fáraszt ki fizikailag a gondolatolvasás.
- Majd találkozunk -biccentettem. - Szia! -intettem.
- Szia -vágta zsebre egyik kezét, miközben lazán intett.
Kiléptem az ajtón, bele a vakító fehérségbe, ahol kiöntöttem a vegyszert. Sok ember egyszerre fordult felém, sokan figyelemre se méltattak. Sötét ruhámban kissé kínosan éreztem magam, a fehér köpenyes emberek között. Zack miért nem hord ilyet amúgy?
Istenem, ha ezt elmesélem Lisának! Meg fog őrülni. Elöntött a boldogság, ami nálam elég ritka. Hiába vagyok vidám természetű, a boldogság sokszor messze áll tőlem. A rideg énem egyszer csak felszívódott és a helyét átvette a kedves. aranyos lány, aki olyan, mintha átlagos lenne. Nem figyeltem a körülöttem lévő gondolatokra, sokkal hangosabban cikáztak az enyéim. Elképzeltem, a következő találkozásunkat, amikor beletúr a hajába, vagy éppen beharapja ajkát.
Vettem egy kávét, miközben a munkahelyemre indultam. Átfagyott ujjaimat a papírpohárra kulcsoltam. Óvatosan belekortyoltam, mire a forró folyadék végig égette a nyelőcsövemet.
Egy ünnepségre frizurát csinálni nem nagy dolog.
De mosolyogva, dúdolva.. na, az nálam nagy dolog.
Egy lánynak amúgy is sokat dob a kedvén, ha egy fiú -helyes fiú- elkéri a számát, még ha nem is randira hívja először.
Lisa is észrevette a lelkesedésem, egyből kifaggatott, majd együtt ugráltunk, mint pont 8 éve.
- Akkor a B terv kuka -kacsintott. - Tetszik neked.
Aha.. tetszik nekem? 8 évvel ezelőtt történt ilyen utoljára. Tulajdonképpen azt se tudom, hogy ez milyen érzés lenne..
- Lehet, hogy tetszik -haraptam be alsó ajkam. - De az nem jelenti azt, hogy akarok vele járni.
- Alig van különbség a tetszik és a szeretem között -legyintett, mire meghökkentem.
- Lisa, -kezdtem- a tetszik és a szeretem között hatalmas különbség van.
- 8 éve egy pasi után se néztél. Az ember azt hinné, meleg vagy.
- Dehogy vagyok! -kiáltottam fel, tágra nyílt szemmel.
- A régen bevált módszereidnek lőttek már, ugye tudod? -kérdezte, mire összeráncoltam a szemöldököm.
- Mi van? -értetlenkedtem.
- Oké, nagy különbség van a kettő között. De összejöhettek. Csak ahhoz, meg kéne, hogy tanulj flörtölni -magyarázta.
- Te hülye vagy!
- Előrelátó inkább -próbált kijavítani.
- Feltudok szedni egy pasit a segítséged nélkül is -tettem karba a kezem.
- Rebecca, ugye ezt te se gondolod komolyan?
- De. nagyon is.
- Januárig szedd fel Zacket!
- Te megőrültél -nevettem fel hisztérikusan.
- Elismerlek végre,és többet nem szólok bele a szerelmi életedbe, ha te nyersz -kezdett alkudozni.
- És ha te nyersz?
- Nem olvashatsz többet a gondolataimban. Mit szólsz?
Lisa állandóan beleszól abba, hogy én egy fiúval mit és hogyan csinálok. Ilyenkor kivágnám legszívesebben a csukott ablakon.
- Legyen -nyújtottam a kezem, mire egy magabiztos mosollyal megrázta.